Váll

Gyulladásos ízületi betegségek

Az ízületi gyulladás (artritisz) érinthet egy, vagy több perifériás ízületet, ill a gerinc kisízületeit is. 
Eredetüket tekintve megkülönböztetünk:

• az ízületbe jutott kórokozó által előidézett (szeptikus)
• előzetes fertőzést követően kialakult steril (reaktív)
• kristály által indukált (pl. köszvény)
• fokozott terhelés okozta (artrózis talaján)
• autoimmun eredetű ízületi gyulladást (pl. reumatoid artritsz, gyulladásos gerincbetegségek)

Időbeni fennállásuk alapján akut (6 héten belüli kezdet), vagy krónikus artritiszről beszélhetünk. 

A gyulladás tünete:

• fájdalom
• duzzanat
• melegség
• bőrpír
• mozgásbeszűkülés
• lehetnek általános tünetek is: gyengeség, fáradékonyság, elesettség, hőemelkedés vagy láz.

A diagnosztikában felhasználjuk az ízület vizsgálatán túl a laboratóriumi és képalkotó eljárásokat is (elsősorban röntgen és ultrahang). 
Kezelés:
Minél tovább áll fenn a gyulladás, annál inkább kifejti porc- és csontkárosító hatását. Éppen ezért olyan fontos, hogy mielőbb felismerjük a gyulladást és hatékony gyulladáscsökkenést tudjunk megvalósítani. Fertőzés esetén antimicrobalis kezelésre, az egyéb esetekben pedig antireumatikum, vagy szteroid adására lehet szükség. Autoimmun gyulladásos ízületi betegségek esetén hosszantartó kezelésre kell készülni. A gyógyszeres terápia mellett itt is nagyon fontos az ízületek védelme, gyógytorna, fizioterápia. Bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet. 

Az autoimmun gyulladásos ízületi betegségek kezelésében az elmúlt 10 évben egyre több, "génsebészeti" módszerekkel gyártott fehérje természetű (injekcióban, vagy infúzióban alkalmazható) gyógyszer került forgalomba, melyek a gyulladásos folyamatban kulcsszerepet játszó fehérjéket és sejteket gátolják. Ezekkel az ú.n. biológiai terápiás készítményekkel nem csak a gyulladás, de az ízületek károsodása is mérsékelhető, a munkaképesség megtartható.
Az újabb készítmények gyógyszervizsgálatok formájában érhetők el.

Könyök

Gyulladásos ízületi betegségek

Az ízületi gyulladás (artritisz) érinthet egy, vagy több perifériás ízületet, ill a gerinc kisízületeit is. 
Eredetüket tekintve megkülönböztetünk:

• az ízületbe jutott kórokozó által előidézett (szeptikus)
• előzetes fertőzést követően kialakult steril (reaktív)
• kristály által indukált (pl. köszvény)
• fokozott terhelés okozta (artrózis talaján)
• autoimmun eredetű ízületi gyulladást (pl. reumatoid artritsz, gyulladásos gerincbetegségek)

Időbeni fennállásuk alapján akut (6 héten belüli kezdet), vagy krónikus artritiszről beszélhetünk. 

A gyulladás tünete:

• fájdalom
• duzzanat
• melegség
• bőrpír
• mozgásbeszűkülés
• lehetnek általános tünetek is: gyengeség, fáradékonyság, elesettség, hőemelkedés vagy láz.

A diagnosztikában felhasználjuk az ízület vizsgálatán túl a laboratóriumi és képalkotó eljárásokat is (elsősorban röntgen és ultrahang). 
Kezelés:
Minél tovább áll fenn a gyulladás, annál inkább kifejti porc- és csontkárosító hatását. Éppen ezért olyan fontos, hogy mielőbb felismerjük a gyulladást és hatékony gyulladáscsökkenést tudjunk megvalósítani. Fertőzés esetén antimicrobalis kezelésre, az egyéb esetekben pedig antireumatikum, vagy szteroid adására lehet szükség. Autoimmun gyulladásos ízületi betegségek esetén hosszantartó kezelésre kell készülni. A gyógyszeres terápia mellett itt is nagyon fontos az ízületek védelme, gyógytorna, fizioterápia. Bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet. 

Az autoimmun gyulladásos ízületi betegségek kezelésében az elmúlt 10 évben egyre több, "génsebészeti" módszerekkel gyártott fehérje természetű (injekcióban, vagy infúzióban alkalmazható) gyógyszer került forgalomba, melyek a gyulladásos folyamatban kulcsszerepet játszó fehérjéket és sejteket gátolják. Ezekkel az ú.n. biológiai terápiás készítményekkel nem csak a gyulladás, de az ízületek károsodása is mérsékelhető, a munkaképesség megtartható.
Az újabb készítmények gyógyszervizsgálatok formájában érhetők el.

Csukló

Gyulladásos ízületi betegségek

Az ízületi gyulladás (artritisz) érinthet egy, vagy több perifériás ízületet, ill a gerinc kisízületeit is. 
Eredetüket tekintve megkülönböztetünk:

• az ízületbe jutott kórokozó által előidézett (szeptikus)
• előzetes fertőzést követően kialakult steril (reaktív)
• kristály által indukált (pl. köszvény)
• fokozott terhelés okozta (artrózis talaján)
• autoimmun eredetű ízületi gyulladást (pl. reumatoid artritsz, gyulladásos gerincbetegségek)

Időbeni fennállásuk alapján akut (6 héten belüli kezdet), vagy krónikus artritiszről beszélhetünk. 

A gyulladás tünete:

• fájdalom
• duzzanat
• melegség
• bőrpír
• mozgásbeszűkülés
• lehetnek általános tünetek is: gyengeség, fáradékonyság, elesettség, hőemelkedés vagy láz.

A diagnosztikában felhasználjuk az ízület vizsgálatán túl a laboratóriumi és képalkotó eljárásokat is (elsősorban röntgen és ultrahang). 
Kezelés:
Minél tovább áll fenn a gyulladás, annál inkább kifejti porc- és csontkárosító hatását. Éppen ezért olyan fontos, hogy mielőbb felismerjük a gyulladást és hatékony gyulladáscsökkenést tudjunk megvalósítani. Fertőzés esetén antimicrobalis kezelésre, az egyéb esetekben pedig antireumatikum, vagy szteroid adására lehet szükség. Autoimmun gyulladásos ízületi betegségek esetén hosszantartó kezelésre kell készülni. A gyógyszeres terápia mellett itt is nagyon fontos az ízületek védelme, gyógytorna, fizioterápia. Bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet. 

Az autoimmun gyulladásos ízületi betegségek kezelésében az elmúlt 10 évben egyre több, "génsebészeti" módszerekkel gyártott fehérje természetű (injekcióban, vagy infúzióban alkalmazható) gyógyszer került forgalomba, melyek a gyulladásos folyamatban kulcsszerepet játszó fehérjéket és sejteket gátolják. Ezekkel az ú.n. biológiai terápiás készítményekkel nem csak a gyulladás, de az ízületek károsodása is mérsékelhető, a munkaképesség megtartható.
Az újabb készítmények gyógyszervizsgálatok formájában érhetők el.

Gerinc

Degeneratív gerincbetegségek

A gerincoszlop kopásos elváltozása a perifériás ízületek artrózisához hasonlóan az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ez persze nem jelenti azt, hogy fiatal életkorban nem jelentkezhet terheléses jellegű gerincfájdalom. Degeneratív gerincbetegség esetén nemcsak a porckorongok, de a csigolyák közti kisízületek, a szalagok, a csigolyatestek is érintettek.
A röntgen vagy MRI (mágneses rezonancia) vizsgálattal kimutatott kopásos gerincelváltozások az egyének  jó részében azonban nem járnak tünettel, vagy nincsenek szoros összefüggésben a kiváltott panaszokkal. 

Kialakulásában szerepet játszanak:

• veleszületett tényezők (pl. gerincferdülés, csigolyaív záródásai zavar)
• külső tényezők (pl. nagyfokú, egyoldalú igénybevétel)

A nyaki és az ágyéki gerincszakasz érintettsége a leggyakoribb. Az emberek 80%-a tapasztal meg élete folyamán legalább egyszer deréktáji fájdalmat. Ennek hátterében az esetek 70%-ában túlerőltetés áll, és csak kevesebb, mint 5%-ában gerincsérv. 

Legfőbb tünet  a mozgásra, terhelésre fokozódó fájdalom, mely a végtagokba sugározhat és jelentős mozgáskorlátozottságot okozhat. A szervezet védekező mechanizmusa következtében mindig kialakul helyi izomfeszesség is. Ideggyöki érintettség (pl. gerincsérv) esetén végtagzsibbadás, reflexeltérés, esetleg izomgyengeség is jelentkezhet. 

A diagnózis felállításában a legfontosabb az alapos fizikális vizsgálat. Ez szabja meg a terápia fő irányvonalát. Bizonyos esetekben szükség lehet képalkotó vizsgálatokra (röntgen, CT, MRI), egyéb háttérbetegség kizárására pedig laborvizsgálatra.

A kezelés elsősorban tüneti és a fájdalom csökkenését célozza. Gyógyszeresen:

• fájdalomcsillapítók
• gyulladáscsökkentők (akár lokálisan adott szteroid injekció)
• izomlazítók
• kiegészítő, a fájdalomcsillapítók hatását erősítő gyógyszerek adhatók.

A kezelés eredményességéhez szükséges a megfelelő felvilágosítás, életmódi tanácsok, valamint a fizikai aktivitás folytatása. A fizioterápia tárházán belül legfontosabb a gyógytorna kezelés, amely a mozgáskészség megtartása mellett a felszabaduló endorfinokon keresztül a fájdalomcsökkentésben és a pozitív hozzállás biztosításában is részt vesz.

Csontritkulás

A csontritkulás alacsony csontsűrűséggel és a csontok mikroszerkezetének károsodásával jellemezhető szisztémás csontbetegség. A csontok törékenységének fokozódásával jár. Népegészségügyi jelentőségét nem csak a növekvő előfordulása (a civilizált társadalmakban 9-15% közötti), hanem a következményes fájdalom, mozgáskorlátozottság, szövődmények, életminőség-romlás és megnövekedett mortalitás adja.
A betegség kialakulását genetikus és egyéb faktorok befolyásolják. 
Kockázati tényezők:

• öröklött hajlam
• ösztrogénhiány
• életkor
• sovány testalkat
• alkoholfogyasztás
• dohányzás
• kalciumszegény étrend
• mozgásszegény életmód

Másodlagos csontritkulásról beszélünk, ha az más betegséghez társulva alakul ki (pl. endokrin betegségek, gyulladásos ízületi betegségek, daganatos betegségek, krónikus tüdő- és vesebetegség, tartós gyógyszerszedés, transzplantáció után, felszívódási zavar). 
Az elsődleges csontritkuláson belül megkülönböztetjük a változó kor után indult és az időskori (65-70 felett induló) formát. Az előbbiben az ösztrogénhiány következtében felgyorsult csontbontás, míg az időskoriban a csökkent csontképzés áll előtérben. 

Tünetek:
Korai stádiumban nehéz felismerni, mert nem okoz tünetet - nem fájdalmas. Később a mikro- ill. makrotörések okoznak fájdalmat (háti és deréktáji, olykor mellkasi fájdalom), deformitást (fokozódó háti görbület, testmagasság csökkenés). 
A diagnózis alappillére a csontsűrűség mérése – a legjobb módszer a kettős energiájú röntgenabszorpciometriás (DEXA) technika. Az egyéb metabolikus csontbetegségek kizárására célzott laboratóriumi vizsgálat szükséges. A hagyományos röntgenfelvételnek a törések kimutatásában, a terápia monitorozásában és egyéb metabolikus csontbetegségek kimutatásában van szerepe.
A kezelés legfontosabb célja a törési kockázat csökkentése (specifikus bázisterápiás gyógyszerek: biszfoszfonát, stroncium-ranelat, parathormon, D vitamin, kalcitonin stb). Hatásmechanizmus szerint csontbontást gátló, csontépítést serkentő, ill. összetett támadáspontú gyógyszereket különböztetünk meg. 2011-ben került forgalomba egy monoklonális ellenanyag, mely a csontbontásban résztvevő sejtek aktiválódását gátolja. 
A báziskezelés elengedhetetlen kiegészítője a tüneti fájdalomcsillapítás. Erre általában akut csigolyatörés kialakulásakor van szükség: nem szteroid gyulladáscsökkentő, izomlazító, esetleg szteroid, átmenetileg fűző, majd fizioterápia. Csípőtáji, ill. szövődménnyel fenyegető csigolyatörések esetén sebészi beavatkozásra is sor kerül (pl. vertebroplasztika). 
A kezelésen kívül hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, ill. a rizikótényezők csökkentésére. Ebben nagy szerepet töltenek be a táplálkozási tényezők, elsősorban a kalcium és D-vitamin bevitel. Az ajánlott kalciumbevitel napi 1000-1200mg, idős korban napi 1500mg, a D-vitamin napi dózisa 800NE-1000NE. A D-vitamin ellátottságot a bőr napfény- és UV-expozíciójával is javíthatjuk. 

Csípő

Artrózis – ízületi kopás

Az artrózis az ízületek kopásos betegségét jelenti. Bár a betegség az ízületi porc pusztulásából áll, emellett az ízület szalagrendszere is érintett lehet. Elméletileg bármelyik ízületben kialakulhat, de leggyakrabban a térd, a csípő, és a kéz ízületeit érinti. A betegség romlása az ízület alkotórészeit nem egyenlő mértékben, és nem egyszerre érinti. 
Az artrózis hátterében állhatnak:

• örökletes tényezők
• a porc- és csontanyagcsere ismeretlen eredetű elváltozása - elsődleges artrózis
• az ízület alkotóelemeinek egyéb okból történt elváltozása is (pl. korábbi sérülés, gyulladás, túlterhelés, gyógyszerhatás, hormonhatás, fejlődési rendellenesség) – másodlagos artrózis

Jellegzetes tünetei: mechanikai fájdalom, indítási fájdalom, az ízületi rés nyomási fájdalma, merevség, az ízületi csontvégek megvastagodása – deformálódása, az ízületi mozgástartomány beszűkülése.
Rendkívül fontos a megelőzés: a rendszeres, nem egyoldalú és nem megterhelő mozgás, a helyes életvitel (stresszkerülés, alkohol- és dohányzásmentesség, változatos, a napi aktivitásnak megfelelően alakított étrend). 
A diagnosztikában felhasználjuk a mozgásszervi vizsgálat, labordiagnosztika és képalkotó vizsgálatok eredményeit.
A kezelés célja a fájdalom csökkentése, az ízületi mozgás javítása és az ízületvédelem. A gyógyszeres kezelés (fájdalomcsillapítók, porcvédők, hialuronsav, gyulladáscsökkentők) mellett kiemelkedő hangsúlyt kapnak a nem-gyógyszeres terápiák (fizikoterápia, gyógytorna, manuálterápia, ízületvédelem, gyógyászati segédeszközök). Előrehaladott esetekben műtéti beavatkozásra van szükség (artroszkópia, protézis beültetés).

Csontritkulás

A csontritkulás alacsony csontsűrűséggel és a csontok mikroszerkezetének károsodásával jellemezhető szisztémás csontbetegség. A csontok törékenységének fokozódásával jár. Népegészségügyi jelentőségét nem csak a növekvő előfordulása (a civilizált társadalmakban 9-15% közötti), hanem a következményes fájdalom, mozgáskorlátozottság, szövődmények, életminőség-romlás és megnövekedett mortalitás adja.
A betegség kialakulását genetikus és egyéb faktorok befolyásolják. 
Kockázati tényezők:

• öröklött hajlam
• ösztrogénhiány
• életkor
• sovány testalkat
• alkoholfogyasztás
• dohányzás
• kalciumszegény étrend
• mozgásszegény életmód

Másodlagos csontritkulásról beszélünk, ha az más betegséghez társulva alakul ki (pl. endokrin betegségek, gyulladásos ízületi betegségek, daganatos betegségek, krónikus tüdő- és vesebetegség, tartós gyógyszerszedés, transzplantáció után, felszívódási zavar). 
Az elsődleges csontritkuláson belül megkülönböztetjük a változó kor után indult és az időskori (65-70 felett induló) formát. Az előbbiben az ösztrogénhiány következtében felgyorsult csontbontás, míg az időskoriban a csökkent csontképzés áll előtérben. 

Tünetek:
Korai stádiumban nehéz felismerni, mert nem okoz tünetet - nem fájdalmas. Később a mikro- ill. makrotörések okoznak fájdalmat (háti és deréktáji, olykor mellkasi fájdalom), deformitást (fokozódó háti görbület, testmagasság csökkenés). 
A diagnózis alappillére a csontsűrűség mérése – a legjobb módszer a kettős energiájú röntgenabszorpciometriás (DEXA) technika. Az egyéb metabolikus csontbetegségek kizárására célzott laboratóriumi vizsgálat szükséges. A hagyományos röntgenfelvételnek a törések kimutatásában, a terápia monitorozásában és egyéb metabolikus csontbetegségek kimutatásában van szerepe.
A kezelés legfontosabb célja a törési kockázat csökkentése (specifikus bázisterápiás gyógyszerek: biszfoszfonát, stroncium-ranelat, parathormon, D vitamin, kalcitonin stb). Hatásmechanizmus szerint csontbontást gátló, csontépítést serkentő, ill. összetett támadáspontú gyógyszereket különböztetünk meg. 2011-ben került forgalomba egy monoklonális ellenanyag, mely a csontbontásban résztvevő sejtek aktiválódását gátolja. 
A báziskezelés elengedhetetlen kiegészítője a tüneti fájdalomcsillapítás. Erre általában akut csigolyatörés kialakulásakor van szükség: nem szteroid gyulladáscsökkentő, izomlazító, esetleg szteroid, átmenetileg fűző, majd fizioterápia. Csípőtáji, ill. szövődménnyel fenyegető csigolyatörések esetén sebészi beavatkozásra is sor kerül (pl. vertebroplasztika). 
A kezelésen kívül hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, ill. a rizikótényezők csökkentésére. Ebben nagy szerepet töltenek be a táplálkozási tényezők, elsősorban a kalcium és D-vitamin bevitel. Az ajánlott kalciumbevitel napi 1000-1200mg, idős korban napi 1500mg, a D-vitamin napi dózisa 800NE-1000NE. A D-vitamin ellátottságot a bőr napfény- és UV-expozíciójával is javíthatjuk. 

Térd

Artrózis – ízületi kopás

Az artrózis az ízületek kopásos betegségét jelenti. Bár a betegség az ízületi porc pusztulásából áll, emellett az ízület szalagrendszere is érintett lehet. Elméletileg bármelyik ízületben kialakulhat, de leggyakrabban a térd, a csípő, és a kéz ízületeit érinti. A betegség romlása az ízület alkotórészeit nem egyenlő mértékben, és nem egyszerre érinti. 
Az artrózis hátterében állhatnak:

• örökletes tényezők
• a porc- és csontanyagcsere ismeretlen eredetű elváltozása - elsődleges artrózis
• az ízület alkotóelemeinek egyéb okból történt elváltozása is (pl. korábbi sérülés, gyulladás, túlterhelés, gyógyszerhatás, hormonhatás, fejlődési rendellenesség) – másodlagos artrózis

Jellegzetes tünetei: mechanikai fájdalom, indítási fájdalom, az ízületi rés nyomási fájdalma, merevség, az ízületi csontvégek megvastagodása – deformálódása, az ízületi mozgástartomány beszűkülése.
Rendkívül fontos a megelőzés: a rendszeres, nem egyoldalú és nem megterhelő mozgás, a helyes életvitel (stresszkerülés, alkohol- és dohányzásmentesség, változatos, a napi aktivitásnak megfelelően alakított étrend). 
A diagnosztikában felhasználjuk a mozgásszervi vizsgálat, labordiagnosztika és képalkotó vizsgálatok eredményeit.
A kezelés célja a fájdalom csökkentése, az ízületi mozgás javítása és az ízületvédelem. A gyógyszeres kezelés (fájdalomcsillapítók, porcvédők, hialuronsav, gyulladáscsökkentők) mellett kiemelkedő hangsúlyt kapnak a nem-gyógyszeres terápiák (fizikoterápia, gyógytorna, manuálterápia, ízületvédelem, gyógyászati segédeszközök). Előrehaladott esetekben műtéti beavatkozásra van szükség (artroszkópia, protézis beültetés).

Boka

Gyulladásos ízületi betegségek

Az ízületi gyulladás (artritisz) érinthet egy, vagy több perifériás ízületet, ill a gerinc kisízületeit is. 
Eredetüket tekintve megkülönböztetünk:

• az ízületbe jutott kórokozó által előidézett (szeptikus)
• előzetes fertőzést követően kialakult steril (reaktív)
• kristály által indukált (pl. köszvény)
• fokozott terhelés okozta (artrózis talaján)
• autoimmun eredetű ízületi gyulladást (pl. reumatoid artritsz, gyulladásos gerincbetegségek)

Időbeni fennállásuk alapján akut (6 héten belüli kezdet), vagy krónikus artritiszről beszélhetünk. 

A gyulladás tünete:

• fájdalom
• duzzanat
• melegség
• bőrpír
• mozgásbeszűkülés
• lehetnek általános tünetek is: gyengeség, fáradékonyság, elesettség, hőemelkedés vagy láz.

A diagnosztikában felhasználjuk az ízület vizsgálatán túl a laboratóriumi és képalkotó eljárásokat is (elsősorban röntgen és ultrahang). 
Kezelés:
Minél tovább áll fenn a gyulladás, annál inkább kifejti porc- és csontkárosító hatását. Éppen ezért olyan fontos, hogy mielőbb felismerjük a gyulladást és hatékony gyulladáscsökkenést tudjunk megvalósítani. Fertőzés esetén antimicrobalis kezelésre, az egyéb esetekben pedig antireumatikum, vagy szteroid adására lehet szükség. Autoimmun gyulladásos ízületi betegségek esetén hosszantartó kezelésre kell készülni. A gyógyszeres terápia mellett itt is nagyon fontos az ízületek védelme, gyógytorna, fizioterápia. Bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet. 

Az autoimmun gyulladásos ízületi betegségek kezelésében az elmúlt 10 évben egyre több, "génsebészeti" módszerekkel gyártott fehérje természetű (injekcióban, vagy infúzióban alkalmazható) gyógyszer került forgalomba, melyek a gyulladásos folyamatban kulcsszerepet játszó fehérjéket és sejteket gátolják. Ezekkel az ú.n. biológiai terápiás készítményekkel nem csak a gyulladás, de az ízületek károsodása is mérsékelhető, a munkaképesség megtartható.
Az újabb készítmények gyógyszervizsgálatok formájában érhetők el.